Olvasási idő: kb. 9 perc Kategória: Hegedű módszertan
Összefoglaló
A Stråkresan (A vonó útja) Frida Silfverberg és Siri Skansberger modern svéd kezdő hegedűiskolája. A hegedűtanítást olyan módon közelíti meg, amely jelentősen különbözik mind a Suzukitól, mind a Sassmannshaustól — svéd pedagógiai hagyományokban gyökerezik, saját kompozíciókat használ a klasszikus repertoár helyett, és néhány okos megoldást alkalmaz, amelyeket más módszerekben nem találtunk.
Az egész 1. részt oldalról oldalra elemeztük, 24 pedagógiai mozzanatot térképezve fel 63 oldalon és 8 fejezetben.
Test a hegedű előtt
A Stråkresan nem a hangszer kézbe vételével kezdődik. Az első fejezet zeneelmélettel foglalkozik, majd egy teljes oldal testbemelegítés következik — nyújtások, karforgatások és vállkörzések. Csak ezután jön a testtartás és a vonófogás.
Ahol a Suzuki hallgatással és utánzással kezd, a Stråkresan elméleti keretrendszert és lazított testet ad a tanulónak.
Pizzicato mint híd
Mielőtt a vonó megérintené a húrt, a tanuló pizzicatót játszik üres húrokon. A vonós játék a 7. mozzanatban jelenik meg, még mindig üres húrokon. És itt valami szokatlan történik: a bal kéz pizzicato már a 8. mozzanatban megjelenik, "+" jellel jelölve a hangok felett.
Ujjdalok: a legokosabb fogás
A Stråkresan legjellegzetesebb eleme a 3. fejezet, az "Ujjdalok". Itt x-alakú hangfejeket használnak — meghatározott hangmagasság nélküli hangokat — ahol a tanuló az ujjait a húrra kopogtatja vonózás nélkül. A tanuló elszigetelten gyakorolja az 1-4. ujj lehelyezését. Sem vonótechnika, sem hangmagasság — csak az ujj leesése a húrra.
Ez egy olyan pedagógiai eszköz, amelyet sem a Suzukiban, sem a Sassmannshausban, sem a Dofleinban nem találunk, és valós problémát old meg.
Ujjminták az ujjról ujjra helyett
Ahol a Suzuki az ujjakat egyenként vezeti be sok darabon keresztül, a Stråkresan az "1. ujjmintát" vezeti be — mind a négy ujjat dúr mintázatban az A húron. Ugyanezt a mintát szisztematikusan átviszi a D, G, végül az E húrra.
A 16. mozzanatban jön a "2. ujjminta" — ugyanaz a koncepció, de alacsony második ujjal, moll jelleget adva. A 17. mozzanatban a tanuló már váltogat a minták között egyazon darabon belül.
Kottaolvasás húronként
A 6. fejezet egyedülálló szerkezetű. Ahelyett, hogy a kottaolvasást fokozatosan vezetné be repertoáron keresztül, a Stråkresan önálló tanulmánnyá teszi. Minden húr saját oldalpárt kap "lépcső"-illusztrációval, amely összeköti a hangneveket az ujjakkal. Szisztematikus és világos, de olyan pedagógiai döntés, amely az olvasást helyezi előtérbe a hallásképzéssel szemben.
Skálák és vonóbeosztás
A kötet vége felé a 7. fejezet összegyűjti a dúr skálákat. Közvetlenül a skálák után egy teljes oldal vonóbeosztási gyakorlat következik — hat vonóhasználati változat önálló tanulmányként.
Együttes zárásként
Az utolsó fejezet két- és háromszólamú feldolgozásokat tartalmaz olyan darabokból, amelyeket a tanuló már ismer. Átgondolt lezárás, amely szociális jutalmat ad 55 oldal egyéni munka után.
Amit a számok mutatnak
Elemzésünk 24 pedagógiai mozzanatot azonosított 26 egyedi paraméter-találattal mind a hat területen. A Suzuki 1. kötethez képest (19 mozzanat, 68 találat) a Stråkresannak több mozzanata van, de kevesebb találat mozzanatonként — szélesen vezet be, de nem megy olyan mélyre minden egyes technikában.
Kapcsolódó cikkek
Suzuki 1. kötet elemezve — ugyanilyen típusú elemzés a Suzuki kezdő könyvéhez.
Sassmannshaus — fordított sorrendben vezeti be az ujjakat és azonnal kottaolvasással kezd. Teljesen más filozófia.